Olyan igazán lélegzetelállító videóról, mint a fentebb említett, lentebb megjelenített, már régóta nem számoltunk be. Most azonban ez a remekmű rendkívüli módon hívta fel magára a figyelmet. A német származású Lars Sowig, illetve .4cid neveken ismert editor most megmutatta mit is tud. Ugyan voltak már munkái 2011 és 2012-ben, amik 12bit  és 12byte  névre hallgattak is, de azok nyomába sem érhetnek a mostanihoz.


Azokat a movie-kat lehet igazán tisztelni és szeretni, ami még Önmagán is túlmutat és tartalmaz valamiféle többletjelentést. A lucidream már magában egy ilyen konotatív jelentésű téma megjelőlő cím.  Ha a design szempontjából ékes luciDream D-jét ketté szedjük (egyébként a héber írásjelek igazán szépek), akkor a lucid dream kifejezés, tudatos álmodást jelent. A történet a kisfilmben így is kezdődik. Egy aku-s karakter zuhanása és a velejáró kómába, illetve álomba esés következményeit viseli. Az alkotó egy folyamatos küzdelem elé tár minket, ami a tudalattiban történik, és jelek, amik időközönként felhívják a figyelmünket arra, hogy a katonánk, saját maga ellen küzd, saját belső, háborgó természete ellen.


A zuhanás pillanatát megállítva egy érzéket leíró szöveget látunk, ami azt regisztrálja, hogy zuhanás közben minden olyan, mintha egy álló-, megfagyott kép. A zuhanás már ősidők óta egyfajta bukástól való félelem toposza. Mind félünk valamitől, de ami mindannyiunkban közös, hogy veszíteni senki sem szeret. Eztán egy olyan sötét háttérre írt felirat fogad minket, amit már lehetetlen nem szemügyre venni, ez pedig egy kijelentés, miszerint, vannak olyan tézisek a túlvilági léttel kapcsolatban, hogy azok, akik se a pokolba, se a mennybe nem kerülnek, azok a földi világban bolyongnak tovább az álmaikban. Ez egy harcos, egy katona esetében, az örökké valóságig tartó küzdelem.


Ahogy időben megyünk előre egyre a háború körforgásában találjuk magunkat, egy felirat szerint a tűzet csak az eső mossa el, míg végül egy másik ezt meghazudtolva, csak ennyit mond; csak a vért mossa el. Jelezve ezzel az, hogy azokat a problémákat, amiket éltünkben nem oldunk meg, a túlvilágon sem fogunk, leginkább csak szenvedünk tőlük. A vége felé közeledve a zene egyre agresszívabbá válik, ahogy a játékos karaktere is, szinte falakat bontva repedezik mellette a fal, míg végül utolsó gyilkolását végrehajtva a porba és vele együtt sírjába hullik...Hogy ez a végső megnyugvást jelenti-e számára, az nem tisztázott. 

A filmben szereplő Sheilan "kalaboKK" Shamilov fragjeit láthattunk!

Felhasznált zenék: 
Danny cocke - Verge of total chaos
Jamie Christopherson - Rules Of Nature (Platinum Mix)